Gál József
borász
Borászunk bemutatkozása
Tapolcán születtem 1973-ban és a középiskoláig szülőfalumban, a Veszprém megyei Kisapátin éltem. A nagyszüleimnek a közeli Szent György-hegyen volt egy kisebb szőlőbirtoka és présháza, ahol gyerekkoromban első ízben találkoztam a szőlőtermesztéssel és az ehhez kapcsolódó munkákkal.
A középiskolát Esztergomban, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban végeztem el, majd érettségi után a Kertészeti és Szőlészeti Egyetem Élelmiszeripari Karán tanultam tovább. Erjedésipari szakmérnöki diplomát szereztem, az egyetemi éveim alatt fő szakiránynak a borászatot választottam.
Végzést követően a nagyrédei Szőlőskert Szövetkezet lett az első munkahelyem, ahol műszakvezető borászként helyezkedtem el. A velem együtt dolgozó tapasztalt kollégáktól rengeteget tanultam a szakma alapjairól az itt töltött évek során.
1999-ben váltottam először munkahelyet: a Szekszárd Rt. érdekeltségébe tartozó Liszt Pincészetet vezettem, mint főborász. Ez a korábbinál jóval összetettebb feladatkört jelentett, a szőlőtermeléstől a palackozásig a teljes borkészítési vertikum irányítása az én felelősségi körömbe tartozott. A családom szekszárdi kötődése a mai napig megmaradt, a családi házunk a városban található.
Új kihívást és újabb szintlépést jelentett, amikor 2008-ban várost és borvidéket váltva a villányi Csányi Pincészet csapatához csatlakoztam. Kezdetben vezérigazgató helyettesként, majd később vezérigazgatóként a teljes cég vezetése, irányítása volt a feladatom. Ebben az időszakban a pincészet HoReCa (vagyis vendéglátóipari) ágának kiépítéséhez szükséges borcsalád elkészítése, valamint exportpiacok megszerzése voltak a kiemelt feladatok.
2015-ben visszatértem Tolna megyébe: a Takler Borbirtok birtokigazgatójaként tevékenykedtem, ahol a borászat mellett a vendéglátás koordinálása is a feladataim közé tartozott.
A tavalyi év végén kínálkozott egy lehetőség: felkérést kaptam a Danubiana gyöngyösi üzemének vezetésére, ami új típusú feladatokat és új szakmai kihívást jelent számomra.
Gyöngyös technológiai leírás
Gyöngyösi telephelyünk a Mátrai borvidék legnagyobb és legmeghatározóbb üzeme. A felvásárolt és feldolgozott szőlő a közelség okán elsősorban a Mátrai borvidékről származik, emellett vásárolunk a felső-magyarországi régióból és bizonyos fajtákat a Dunántúlról is.
A szőlőt kézi és gépi technikával egyaránt szüreteljük, a leszedett gyümölcsöt pedig 50 hl-es konténerekben szállítjuk be az üzemünkbe, ahol gyors és kíméletes feldolgozásra törekszünk. Borainkat reduktív technológiával készítjük, amelynek a fő lépései a következők.
A szőlő beérkezése után az első lépés a minőségi (szemrevételezés, cukor- és savtartalom-mérés) és mennyiségi átvétel. A gyümölcsöt a három garat egyikébe üríti a szállítójármű. Innen csiga továbbítja a szőlőt a bogyózóba, majd a cefreszivattyú a léelválasztókba vagy közvetlenül a présekbe. A garatban megtörténik az alap kénezés és az enzim hozzáadása.
A préselést korszerű pneumatikus présekben végezzük, ahol különválasztjuk a szín- és a préslevet. Egy csöves hőcserélőn keresztül a mustot lehűtjük 8 °C-ra, majd vagy egy saválló tartályban ülepítjük 48 órán keresztül, vagy 16 °C-on flotálással tisztítjuk meg. A tiszta mustot átfejtjük egy másik saválló tartályba, ahol beoltjuk fajélesztővel és tápanyagot adagolunk az élesztőgombák számára. A mustot 14 °C-on erjesztjük.
Erjedés után a bort átfejtjük a tárolótérbe, majd kénezzük. A borokat ezután a piaci igényeknek megfelelően házasítjuk, majd derítjük. Derítés után kezeljük a borkő kiválása ellen, valamint szűrjük. A bort vagy folyóborként, tartálykocsikban szállítjuk ki vásárlóinknak, vagy az üzemben található palackozónkban palackozzuk, majd ez után juttatjuk el a bel- és külföldi piacainkra.
Mátrai borvidék
A Mátrai történelmi borvidék mintegy 7815 hektárnyi nyilvántartott szőlőültetvényével az ország 22 borvidéke közül területe alapján a második legnagyobb, a hegyvidékiek között pedig a legnagyobb. A borvidék a Mátra hegység déli lejtőin, kelet-nyugati irányban a Tarna és a Zagyva folyók által határolt területen, mintegy 15−20 km széles sávban helyezkedik el. A területen ősi hagyományai vannak a szőlészeti-borászati tevékenységnek.
A Mátra-vidék legnagyobb települése Gyöngyös. A köréje települt falvakkal és a mögötte magasodó Mátra hegyvonulatával hazánk egyik legszebb vidéke. Ez a környék képezi a Mátrai történelmi borvidéket.
A Mátra dombjainak déli fekvése kedvező a mezőgazdasági kultúrák, főleg a szőlő- és gyümölcstermesztés számára. Ezen a területen a honfoglalás előtt itt élő népek is foglalkoztak szőlőműveléssel, borkészítéssel. Szent István király idején már nagy hagyománya volt a szőlőtermesztésnek.
Írásos emlékeink a terület szőlővel, borral való kapcsolatát az 1040-es években említik először: „1042-ben Saár (Abasár) határában zárdát építettek melyhez szőlőbirtok is tartozik”. Számos középkori oklevél és királyi adomány őrzi a bortermelés emlékét, amelyekben szőlőültetvények adásvételét szentesíti az uralkodói akarat vagy éppn a helyiek számára engedélyezi a szabad borkimérését és kereskedelmet.
Mátraalján a nagyobb arányú szőlőtelepítés a XIII. században indult meg, a XIV. században pedig már jelentős a borkereskedelem is. A térség legnagyobb szőlőbirtoka Visontán a Haller család birtokában volt (1750-ben mintegy 50-60 holdnyi). A XVI-XVII. században a fehér fajták dominálták a területet. Ekkoriban épültek a Gyöngyös melletti Farkasmály andezittufába vájt pincéi. A XIX. században megjelent a mátrai lejtőkön a kadarka. A filoxéravész közel egy évtizedre megakasztotta a fejlődését, de a helyiek szívós munkával újjáélesztették az ültetvényeket.
A tájat az 1893-as borvidéki szabályozás még az Eger-visontai történelmi borvidékhez sorolja, a múlt század ötvenes éveitől kezdve azonban már önállónak számít.
Napjainkban s Mátrai borvidék adja az ország szőlő-bor exportjának több mint egyharmadát, a nyugati exportnak pedig több mint 40%-át. A térség exportban meghatározó üzemei közé tartozik a gyöngyösi telephellyel rendelkező Danubiana Kft.
A Kárpátok hegykoszorúja óvja a medencét a zord időktől, a Mátra hegység déli-délnyugati lejtőin a sok napsugár érleli a bogyókat, a régi tűzhányók talaja pedig minden jóval ellátja a szőlőket, hogy tüzes, illatos jó bort teremjen. Ez a hely „ahol a Nap és a hegy összeér”. Az itt készült fehér borok elsősorban frissességükről, virág- és gyümölcsillatukról híresek. Az itt érlelt bor hidat ver embertársainkhoz, barátságot köttet ember és ember között. A térségben termelik a domoszlói muskotályt is, mely bor méltán vált híressé az ország határain túl is.
Az üde, friss, gyümölcsös jelleg a vörösboroknál is jellemző. Markaz és Visonta térségében gyönyörű vörösborokat kóstolhat az ide látogató. Napjainkban a borvidékhez tartozó 22 településen termesztenek szőlőt. A körzet kiemelkedő bortermelő települései: Abasár, Markaz, Visonta, Nagyréde, Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján, Gyöngyössolymos. A szőlőfajták közül a hagyományos olaszrizlingen, leánykán és muscat ottonelen túl a szürkebarát, a sauvignon blanc és a chardonnay is kiváló minőségű borokat ad. A borok jól illeszkednek, simulnak tájjellegű ételeinkhez, erősítve egymás ízét, zamatát, finomságát.
